- Ez az új dembow stílus a pop zenédben azért van, mert nagy a globális kereslet a Despacito-ra, vagy azért, mert egyre nagyobb a közönséged a kontinensen?
- Lehetetlen látni mi történik a piacon, de csak két dalban lesznek ilyen ütemek ezen a lemezen. Igen, elmentünk egy stúdióba Miamiba - ahol az Una Na-t elkészítettük, rendeztük és rögzítettük a 3Musica-val - de tudni kell milyen típusú lesz a dalod reaggaton-ban. Azt mondták: "Hoztunk egy dalt, te pedig megkevered latin ritmussal." Ez volt a mintájuk. De én világosan láttam: "Nem mozgok a műfajokban." Aztán Andy Clay - kubai producer - fogta a gitárt, és elkezdte a dallamokat. Összeötvöztük a hangokat, ami kemény hat hónapig tartott. Maradok ennél: ez egy latin pop. Ma gratulálni tudok az olyan kollégáknak mint Ricky és Mau Montaner: "Ezt nehéz volt megtenni!" Ez nagy eredmény, és büszke vagyok rá, mint argentin.

- Nehéz bekerülni a nagy latin piacra: nő lennél vagy argentin?
- Argentin lennék. Egy új Jelinek amit mondok, de nem vagyunk tipikus latinok. Mi földdarabok vagyunk Európával fűszerezve. Számukra "csodabogarak" vagyunk vicces köznyelvekkel, ezenkívűl lényegében az országunk rockos. Tudjuk, hogyan adjunk ízt a dalainknak.  A nő előrehaladása. A latinák macsós városi ritmusokat tesznek a zenéjükbe. De ezen túl ez egy jó pillanata a girl-powernek. Ma az olyan karakterek, mint Rihanna, Ariana Grande, Demi Lovato, Selena Gomez uralják a zenei világot, és ők fel is merik emelni a zászlójukat társadalmi kérdésekben. Beyoncé utolsó albuma ("a női Michael Jackson", ahogyan nevezik) igazolja az afro amerikaik történetét, és Lady Gaga egy középosztálybeli dolgozó az Egyesült Államokból.

- Te mivel járulsz hozzá ehhez az új női erőhöz?
- Nem vagyok feminista, mert nem lenne olyan súlya mint a macsizmusnak. Utálom a végleteket, a terminológiát, de harcolok a véleményekért. A hozzájárulásom azt, hogy terjesztem a hozzáállást, és az ajándékom, hogy ihletet adok azzal amit "csinálok".

- Úgy gondolod nyitott az út más színésznőknek - mint Angela Torres vagy Jimena Barón - akik azt szeretik énekelni, amit írnak?
- Minden bizonnyal. Amíg a kollégáim azt mondták "őrült vagy!", addig én előállítottam az első lemezemet - A Bailar, 2013 - abból amit színésznőként megtakarítottam, és a teljes tüdőmmel. Összeraktam egy showt, amilyet itt még nem láttak. Ezért mondom ezt válasznak büszkén. Csomó tehetség van az országomban, de félelem is van az ipar részéről: mindig úgy vélik a legjobbak kintről érkeznek...Valójában ez kritika, de megállás nélkül lehetne mondani: "És ő? Ugye olyan akár Demi Lovato?" Ezután pedig Jime (Barón) ezt mondta: "Aj, te hazug, ki fogok adni egy lemezt. Ez az álmom!" Szeretem látni az olyan lányokat mint ő, vagy Angelita (Torres), vagy Oriana (Sabatini) , akik énekelnek és írnak - amik nem kevesek - mondván: "Ej, ha valakinek működik, nekem is sikerülhet!"

- És egyedül a generációdban vannak művészek: anyukád is talált, és dolgozik egy hivatást.
- Igen! Amikor végeztem az első videómmal összeállítottam egy csapatot nagyon szabadon, mert független voltam. Majd elhívtam az öregemet (María José Riera) producerkedni: "Anyu, mered?" Elfogadta, de nem akarta ezt betölteni. Azt mondta: "Fizetni fogok, mert így lesz jó." És zseniális! Szóval így került be a producerek közé a turnékon. Nem egy hópehely, egy évvel ezelőtt meg is nyitotta saját termelési vállakozását ( Cinemática Films) Juan Riparival, aki az első videóm rendezője volt. Együtt készítik a klipjeimet, Abel Pintos klipjeit, és még sok más zenészét. Ma sírok a szó szoros értelmében, amikor azt mondja rájött az erejére, és mindenekelőtt a nagy szenvedélyére.

-  Befolyásolsz, és követ több millió ember széles korosztályban ( 7-től 30 évig). Van felelősséged a közösségi hálózatokon?
- Nem közelítem így meg. A saját jogom a hitelesség. Ha robot karakter lennék a tökéletességet mutatnám három éve. Vannak akik televíziós terméknek tartanak, azoknak irányt mutatok, hogy "igen" vagy "nem". Mindig jól jöttem ki az iránymutatásokkal, mert nem kell tettetned magad, lehet ilyen módon is moderálni: csendesen, nagyon normálisan, családiasan, barátiasan. Olyannyira, hogy az albumomat Soy-nak (2016) neveztem el, ahol minden téma az én üzenetem. A hálózatok ilyenek. Én nem teszem közé a gombolyagomat, például. Ez nem a nyilvánosság számára tartozik, ilyen a természetem.

- Mi ez az új jelenség erőszakkal tarkítva?
- Eloldozó. Megértem, hogy ezek legtöbbször olyan emberek, akiknek nagy a frusztrációjuk, és egy telefonnal a kezükben a gombokkal visszaélhetnek ezzel. Arra használom az energiám, hogy csak köszönetet mondok például annak aki küld egy videót amikor adják az Una Na-t egy kanadai rádióban, vagy az Esperanza Mía sikeréről Japánban. Amikor hallom, hogy más művészek rossz szájízzel reagálnak arra amiket írnak nekik meghalnék, hogy ezt mondhassam: "Aj, ne...! Boldogan élsz!"

- A távolból: milyen országokba vagy látható?
- Ez paradox. Argentína az az ország, ami a legfurcsább. Van kapcsolata a latin kultúrával, de sokkal több családi gyökérrel: "A családom közelsége nélkül meghalnék." vagy "Nem tudok úgy élni, hogy a barátaim távol vannak." Szenvedélyesek vagyunk, jellemző, hogy sok művész mint a Rolling Stones is azt mondja: "Nincs más olyan közönség mint az argentinok." De ugyanez a szenvedély tesz minket töredékké. Veszélyesen fanatikusak vagyunk a politikában, a sportban, a zenében. Én például mindig szembesülök Tini-vel (Stoessel). És nincs versengés, vagy összehasonlítás.

- Mivel említetted...Hogyan veszel részt a politikában?
- Számomra ez egy másik dolog: nagyra becsülöm, és szeretem tudni mi történik ezzel kapcsolatban, de nekem ez egy kicsit szívás is. Csalódtam az argentin vezetőkben. Senkit nem vált ki belőlem jó érzéseket. Sokat loptak az utóbbi években, az arcokba mondva: Mert mindannyian látunk táskákat repülni! Szeretném ha észbekapnánk, és másképp éreznénk. Nem vagyok rajongója a Cambiemos-nak sem, de úgy vélem ők irányítják a Várost; legalább látható a fejlődés. Habár amikor hallom, hogy az ország 33%-a szegénységben él, minden beszélgetés véget ér.

- Vajon ha nem lennél Lali, és pop előadó, akkor most mi lennél?
- Hockey-t játszanék. Röviddel az első castingom előtt, ami Crisnél volt (Morena, 2013) beléptem a Hurrikánba. Nagyon jó volt! És pszihológiát tanulnék...Talán majd valamikor eljön ez a pillanat!

-14 éves korod óta barátnő voltál Santiago érkezéséig. Milyen volt ezekben a hónapokban egyedülállónak lenni?
- Olyan volt mintha meghívtak volna egy buliba, ahol senkit sem ismersz: minden zsenális, de egy sarokban bujkálsz szégyellve, és megragadod azt a szendvicset, amit kinéztél magadnak. Nagyon ritka dolognak éreztem! Mindenki aki közeledett felém seggfejeknek tűntek...Voltak típusok akik nagyon pózokat vettek fel.

- Eközben rejtőzködtél és észrevétlen maradtál?
- Igen. Randiztam valakivel aki nagyon híres, fontos. És nagyon jól ment. Észre lehetett venni, ez nagyon rövid ideig tartott, de nem tudtuk elkerülni. De nem adtam fel a reményt.

- És végül Mocorrea javaslatot tett?
- Santi, egy egészséges típus, nemes, egyszerű, azért jött, hogy meggyógyítsa a szívemet, amikor kimerült és hitetlen volt. Ő hozta el nekem azt az érzést, hogy 'ő az én férfim'. Ez az első alkalom, hogy úgy érzem valakivel meg akarom osztani az egész életemet.

- Nagyon meg lehettél győződve a WhatsApp-ja után, javaslatot tett neked az első randin az otthonára...
- (Nevet.) Megparancsolta nekem: 'Szia! Emlékszel rám?' Válaszoltam: 'Igen. Nem értem hogyan emlékszel rám...Nagyobb vagyok!' Tréfálok. És igen... Azt hittem nem emlékszik! Bolond arcot vágtam. (Nevet.) És igen meghívott az otthonába, nem volt gyors, öö....Ebben a pillanatban (Martínezzel már szakítottak, 2016. augusztus) mindenből hírt csináltak volna. Ha ez a randi csak "egy ital" lett volna, és csináltak volna rólunk egy fotót? Nem akartam kitenni annak a srácot, hogy egy magazinban legyen az egész életünk! Azt mondta: 'Nézd, az igazság az, hogy én inkább valami privátot szeretnék.' Igen, itt ebben a 'szia, elhajózott'-ban volt valami furcsa. Nekem van egy 'szenzoros képességem' : amikor valaki közeledik vagy rámköszön érzem a bőrömön ha aggódalomra van okom. Ha borostás, késő vagy fiatal abból baj lesz. De Santi átlépte a küszöböt és és energetikailag minden jól folyt. Rendeltünk sushit, kibontottunk egy bort...

- És egy pillanat alatt azt mondtad: 'Ő az.' Így volt?
- Nem! Beletelt három 'kemény' hónapba Santi által. Kiakadtam. Nagyon sok volt a 'nem megyek vissza, azért hogy bárki megkapja a szívem'. Mert szerelmesen intenzív vagyok, nagyon 'neki vagyok'. Habár, azután az első pillantás után lehetetlen lett volna visszafordulni. Ez nem könnyű valakinek, aki közszereplő és talál egy srácot, aki tényleg törődik vele a fényeken túl. Nem szennyezett be. A napon, amikor bemutattam a barátnőimnek Mery-nek (Del Cerro), és Cande-nak (Vetrano) nem értett semmit abból, amit beszéltek...Mert nem ismert senkit! Az, hogy ennyire kívűálló volt megőrjített. Santi visszahozta nekem a mosolyt, a fényt, a lényegét annak miért vesztettem el dolgokat.

- Ő az első férfi, akivel nem kell megosztanod a sminkedet.
- Igen! Ha azt nézed, hogy ő nem színész. (Nevet.) Nem tudod milyen boldogok vagyunk a közhelyekkel pizsamában, a sarokban - ami mindig a legjobb ötletem - és látni a koncerten. Mert Santi Zene és Hangmérnök szakra járt a Berkeley Egyetemre. Ügyesen hegedült, de a tehetsége ijesztő volt, így egy nap ezt mondta: 'Nem játszom többé.' És így tíz évet szentelt a zenének, mert tetszett neki, és üzletelt. Ma is ezen a területen dolgozik egy vállalat részeként.

- Ha unatkoznál: kérdeznek a házasságról, anyaságról, vagy különböző magasságokról?
- Az esküvőről! Soha nem játszottam esküvőset, nincsenek álmaim fehér ruhákkal. Amikor elmegyek egy esküvőre ezt gondolom: 'Ú, milyen szalma minden!' Vannak hagyományos dolgokat, amelyeket megdöbbentőnek találok: mielőtt elkezdődik a buli vannak már akik tudják kik mennek a sarokba, kik fognak táncolni, milyen lesz a ruha és mindent ami történni fog. Ha valaha is itt tartanék egy nem átlagos esküvőt szeretnék. Mert az életben mindig van aki annyira másfelé megy. Ellenkező esetben kellemetlen lenne.

- Kaptál egy címet ajándékba 'az első argentin aki felkerült a Billboard listájára' Ez fejlesztette az egodat?
- Óriási egom van, és arra használom, hogy sokakat ösztönözzek, egy kis fűszerezéssel hiszek abban, hogy ez lehetséges. Egy művész élete egy természetes egocentrizmus. Amikor fáradtnak látom az arcomat minden oldalról elégedetlen vagyok. A legjobb terápiám a kapcsolatok. Menedéket találok mások tekintetében és a valóságban. Keresek valakit gyorsan, akivel bort ihatok, vagy hívom anyut , hogy meséljen a családról, mert nem látom őket gyakran, vagy úgy érzem csak a párommal tudok beszélni ezekről a dolgokról.

- Nincsen formális terápiád...a lelked olyan mintha sétálna?
- Hiszek a hitben, bármilyen módon. De nem értek egyet a vallási módszerekkel, és mint mondtam elutasítom a fanatizmust. Számomra Isten olyan mint az univerzum. És néha azt hiszem, hogy valakinek a kísérletei vagyunk, aki figyel minket, hagy élni minket a kis életünkben és talán gyakran mondja: 'Lássuk csak...Belül minden rendben van. Kik azok akik megértették, hogy az élet halad?' Mert meggyőződésem, hogy spirituális élmények vagyunk. Hiszek a reinkarnációban (mint Brian Weiss hűséges követője) , és tudom, hogy az enyém egy öreg lélek.

- Egy misszióval?
- Egy alkalommal. Nem hatalom, hogy ezt elérheti sok ember. És az emberek izgatottak, tanulnak, inspirálódnak. És ha valaki próbára tesz? Ki tudtam volna hagyni a lehetőséget, szökhettem volna a drogokhoz a frusztrációimmal, vagy lehettem volna rossz ember, ami a művészekkel gyakran megtörténik: 'Nos ez udvariatlanság, mert ő egy zseni.' De nagy akartam lenni, és ha ott akartam lenni ezt mondogattam: 'Milyen szép munka az enyém!'