"Semmi sem formál engem, kivéve ösztönös megérzéseim."

Teljes mértékben feltalálja magát a karanténban, megtöri a pop szabályait a Lo que tengo yo videójával - ami az otthonában készült a saját telefonjával - amivel már új albumát várhatjuk. Beszél virtuális újratalálkozásukról Peter Lanzanival, ami "az én ötletem volt". Szerelméről ami  "intenzív és tiszteletteljes" mióta három évvel ezelőtt összejöttek Santiago Mocorreával. Az anyaságtól való félelméről. A vitáiról más hírességekkel. És az új verziójáról: "Őszinte, nyomás nélküli és még több meggyőződéssel."

"Bár nem tagadom az ipart, úgy döntöttem az őszinte és stratégia nélküli utat választom"

"A Lo que tengo yo arról beszél, hogy mindannyian különlegesek vagyunk és a sztereotípiákról amiket a társadalom ránk kényszerít, és amik továbbra is uralkodnak. Nevetek a zaklatókon is de jó rezgéssel, hogy felhatalmazottnak érezzük magunkat."

"A rajongóim többet tudnak a számokról mint az anyukám, és mindenre emlékeztetnek az életemben. Emlékeztettek arra is, hogy a 'Soy' négy éves lett, és azt kérik tőlem csináljak több dalt, de engem csak az általam érzett, kreatív folyamat irányít."

Felfedezte az élet elixírjét - és részét a küldetésének - a hitben és létrehozásban. A testének ritmusában, minden csípőmozdulatában, minden ecsetvonásában, amik reggel alszik, minden pop gesztusában művészet és áldozat van. Meg kell vizsgálnunk az öntudatlanságát, mert Lalinak (28) olyan mélyen gyökerezik az ötlet, de biztos az alkímiájában amivel megtáncoltat minket, számára a kitartás és az alvás órája megfordult. Van neki egy varázsa, ami új dalában is visszatért ("nulla terv és stratégia") , a videóval amit forgatott "mint egy őrült rossz" - az otthonában és a karantén közepén - ami 48 óra alatt átlépte az egymillió megtekintést és rengetegen reprodukálták. Négy éve jelent meg  a Soy, a második albuma - ami erősebb alapokat adott neki - ami elegendő bizonyítékot szolgáltatott a tartósságáról ami még nehezebb az ő születési idejében, mert kivételes állapot amiben Nyilas aszcendens van a Skorpió holdjában és úgy döntött így határozza ezt meg: "Egy kimerítő állapot, ami sok önmenedzselést igényel, a munkacsapatokon túl."

- Beszélj erről. Hogyan sikerült kihoznod - a pandémia pillanatában - és felhasználnod a rendelkezésedre álló energiát - minden igényeddel - egy videóval amit az otthonodban forgattál?
- Egyedül kezdtem el egy telefonnal, szó szerint. És arról volt hogy valami olyasmit csináljak amit nem szoktam, mondjuk. Örömmel készítek professzionális videókat, stúdióban, rendezővel, technikai emberekkel, satöbbi...Egy pillanatban pihennem kellett és csökkentenem az önigényem, mert ez továbbra is egy dal és egy videó, amely ebben az összefüggésben született és jött ki. Ha azt mondod törölnöm kell a forgatást, és otthon kell forgatnom az energia más lesz. Itt a dal vicce, hogy nem ezt terveztük.

- Persze, hiszen sorozat forgatás után jöttél vissza az országodba Madridból (Sky Rojo), a pandémia kijelentésének küszöbén. Szerencsére itt ragadtál.
- Köszönöm a jóságot, mert az első héten tudatlanságba kerültünk, hiszen azt hittük csak tizenöt nap lesz és újra látjuk egymást. Ma gondolok rájuk és nem tudom elhinni a naivitást. Tehát megragadtam a lehetőséget, hogy visszatérjek Argentínába, mert négy hónap telt el, annyira hiányzott és félig vakációnak néztem. És így jött el a mai nap. Ennek a közegnek a közepén, egy nap felkeltem ezzel a dallal a fejemben, amit kihagytunk amikor a lemez dalait válogattuk. Meghallgattam minden más intuíciómmal, pontosan vagy sem.

- Mi van ezekkel a bizonyosságokkal?
- Minden kis világos pillanat, amikor tudom hogyan kell csinálni a dolgokat. Azonnal elkezdem értelmét keresni, és félig nehéz vagyok ezzel. Ezért, mivel nem hagytam abba egész nap az éneklését, elmentem megkeresni a lemez archívumában és amikor meghallottam tudtam, hogy tökéletes ebben a pillanatban.

- Nemrég hallottam miként gondolkodsz arról, hogy miként hallgatják a klasszikusokat a karanténban. Hogy van ez?
- Úgy érzem az emberek visszatértek életük nagyszerű lemezeihez. Nem azért mondom, hogy villogjak, nem azért mert tudatában vagyok...De a streaming mérések ezt mondják, azt jelzik ez történt, szó szerint, Shakiranak csúcs időszaka van például és a klasszikusoknak amelyek kultúrálisan megjelöltek minket. És ez nem véletlen: az embereknek szükségük van arra hogy csatlakozzanak olyanhoz ami jó nekik, hogy megbirkózzanak ezzel a bizarr helyzettel.

- Tisztában vagy vele - vagy mondják neked - a dalok reprodukcióit? Csak négy év telt el a Soy, a második lemezed megjelenése óta.
- Nem sokat látok, de a rajongóim többet tudnak a számokról mint az anyukám, és mindenre emlékeztetnek az életemben. Így azonnal emlékeztettek rá. Azt kérik tőlem csináljak több dalt, de engem csak az általam érzett, kreatív folyamat irányít. És az igazság, hogy készíteni egy darabot amely örökre elkísér, ami képvisel téged...ebben "old school" vagyok. Szeretem tisztelni a koromat.

- Nem engeded meg magadnak, hogy rohanjon az idő az iparban.
- Felhívom a figyelmet és tudom mi történik, de ha kényszerítik nem csinálok semmit. Sokszor fordul elő a határidőkkel, de felelősségteljesen vállalom: nem akarok kiadni egy lemezt azért mert kell. Azért akarom mert akarom és mert szeretném. Ebben az esetben én döntöttem úgy hogy különböző producerekkel csinálom.

- És ki lenne az "új Lali", aki az új lemezen lesz? Meggyőzőbb, őszintébb...
- Az első albumtól kezdve amelyet kiadtam oly' sok illúzióval nem tudtam lesz-e közönség aki kísér engem. Csak megcsináltam mert éreztem és egy fiatal pop-ot akartam csinálni, amit talán meg kell hallgatni. Úgy érzem az igazság lehetővé tette számomra, hogy becsületes utat tegyek. Nem irányíthat sem megbízás vagy más művészek sikeres útja, mert ez nem így működik. Ez nem azt jelenti, hogy megtagadom hogy részese lennék az iparnak vagy a hangoknak, mert próbálok modern lenni, de mindig igaz környezetben.

- Milyen üzenetet akartál adni a dallal?
- Úgy éreztem beszélnünk kell arról, hogy mindannyian mennyire különlegesek vagyunk és annak ellenére, hogy sokat fejlődtünk társadalomként a sztereotípiákat továbbra is ránk kényszerítik, és uralkodnak, és ez nagyon jelen van. Nevetek a zaklatókon is, de jó rezgéssel, hogy felhatalmazottnak érezzük magunkat, ez egy szó amit örülök hogy az utóbbi időben ennyire használják.

- Egy időben amikor kicsi voltam meg kellett szenvednem a hatalmi fölényt, annak ellenére is, hogy a televízió tökéletesen eladta Cris Morena termékeit.
- Az esetemben soha nem éreztem magam követelve vagy kellemetlenül, nem tudom hogy ez az öntudatlanságom miatt volt e...Valószínűleg nem vettem észre, nem mondom, hogy nem történt meg. Ez nem jelenti azt, hogy nem történt meg más emberekkel. Ez egy kicsit olyan mint az abortusz: nem válaszolsz személyesen, ezek társadalmi dolgok. De visszatérve a kérdésedhez, mindig nyugodt tinédzser voltam, még mindig elmerülök az esztétikai univerzumba mint Cris Morena-é, ahol tudjuk, hogy a szépség mindig is vezető szerepet töltött be. Nagyon tisztába vagyok a társadalommal, amelyben felnőttem...Mindig vicces karaktereim voltak, és egyértelmű volt számomra, hogy amit tennem kell az nem a szépség volt. Ez arra késztetett, hogy inkább megálljak egy művészi helyen. Táncolok, énekelek, rossz vagy jó, de soha nem kellett jóváhagynom a hatalmi fölényt.

- Voltál korábban kegyetlen magaddal amikor a tükörbe néztél, és megnézted az alakod, például?
- Igen, totálisan. Még ma is kegyetlenség van. Hallom a barátnőimet - és ez időnként megtörténik velem is - ekkor van egy rossz villanás mint "ú, eltorzultam a karanténban!" de van egyfajta riasztásom szerencsére. Már tinédzser voltam mikor ezt gondoltam "Ha mind ilyenek én miért vagyok más?" mindig figyelmeztetem magam arra, hogy enyhítsek a követelményeimen. Mindig úgy döntöttem figyelek a dolgokra amelyek szolgálnak és jobbá tesznek, ami lehet művészi rész vagy személyes. Soha nem kellett tökéletes karaktert készítenem a kedvelésért.

- És mi a mai forradalmad?
- Ma már sokkal jobban érdekel az emberi részem, hogy ki vagyok nőként, barátnőként a kapcsolatomban, húgként a testvéreimnek. És végtelenül elkezdtem belemerülni a művészetbe.

Így emlékszem....

"Ma egy tízéves lányt látok, és nehezen hiszem el hogy ilyen fiatalon kezdtem el dolgozni. De erre utal a 'nulláról' , hogy ennek erőfeszítései voltak és senki sem adott neked semmit. Világos, hogy mindig nagyon jól elmondtam a történetemet, honnan származom, milyen családból jöttem, honnan szereztem a szakmai eredményeimet, és azt hiszem az őszinteség az, ami a másik oldalon lévő emberek éreznek." , biztosított Lali, aki a művészi karrierjét 10 évesen kezdte Cris Morena Rincon de luz-os csapatában, és a színpadon is folytatta a Casi Ángelesszel: "Nagy őrület hogy mindegyikünk hogyan kezdett tanulni és választott egy dolgot. Az élő showkon mindig bedobtam magam."

Mije van Lalinak

Az új dala, ami a karanténban látott napvilágot múlt pénteken 22-én éjfélkor, ez egy ugrás minőségben, nem csak mert már meghaladta az egymillió megtekintést. Az otthonába forgatta egy iPhone-nal, és Guido Adler és Lautaro Espósito (az unokatestvére) és saját maga rendezte, és szándékozott lenni "egy videó amit mindannyian az otthonunkból csinálunk, anélkül hogy a testünkön nyomás lenne." A Lo que tengo yo előzetes új stúdióalbumáról, ami 2020 második felében fog megjelenni és amin olyan barátokkal dolgozott együtt mint Mau y Ricky, Camilo és Tainy. Lali magyarázata: "Ez a dal abból a vágyból született hogy megosszuk a zenét szórakozásból, megmozduljunk az otthonunkban ebben a szituációban ami olyan furcsa mindenkinek. Ez egy hangminta ami a projektembe jön."

- A művészetet és az anyaságot messze látod egymástól?
- Annál is jobban, mert nem vagyok abban a pillanatban ahol összeegyeztethetőek, nem ez a valóság. Az anyaságtól bepánikolok. Érzem hogy sok felelősséget kell vállalni. De az igazság, hogy egyáltalán nem kérdőjelezem meg: minden energiámat a zenébe teszem. Világos, hogy szeretnék anya lenni, de nem most.

Azt mondja ugyanúgy bajban van mint mindenki a szüléssel, habár próbálja elővenni a témát. "Valami pozitív filozófiai szempontból a társadalom fejlődéséhez." És hozzátette: "Lerontom a számokat. Vannak emberek akik nem tudják, hogy fizessék a számlákat. Aggódom a kollégáim miatt akik az élő showktól függenek, és a sorozat színészekért akiknek felmondtak, habár beszéltem Adrian-nal (Suár) is, és tudom milyen nehéz ez a szituáció, és szenvedünk ettől.", tisztázta empatikusan. "Hiszem, hogy abban az időben vagyunk amikor a csatornáknak a nemzeti forrásokhoz kell fordulniuk. Nagyon nehéz bekapcsolni a televíziót és nézni egy török novellát, nincs ebben semmi rossz. Valójában sokat szenvedek, de megpróbálom felemelni a hangulatot a hálózatokon keresztül." Ez utóbbi rámutat arra, hogy "vannak eszközök, amelyek mindegyikünket szolgálják, a helyünkről, hozzájárulnak valamihez." A világjárvány a szolidaritás és közösség ideje is, ezért a 24/7 elkülönülés biztosítja, hogy közelebb kerüljünk a szomszédainkhoz, akikről nem tudtunk semmit. "Kiabálniuk kell nekem, mert éneklek...és nem azért mert akusztikus szobám van." Igazság szerint nem csak fényeket adunk kölcsön, amit improvizálunk a közösségi média számára, de soha nem kapott panaszt. "Szerencsére, mert ez a pillanat is a legrosszabbat hozza ki azokból az emberekből, akiknek félig sötét energiájuk van." Ezért ajánlja "vegyük igénybe a szellemi energiánk tisztítását."

- Beszéljünk az ipar helyzetéről a Casi Ángeles után. Hogyan mozgatott meg téged a nosztalgia és milyen volt a virtuális újratalálkozás Peterrel (Lanzani)?
- Az igazság ez látványosabb volt a rajongóink számára mint nekünk. Megértem, hogy ez elég esemény volt, mert Peter nem az a típus aki kiteszi magát a hálózatokra. Elképzelem, hogy sok Mar és Thiago rajongó vannak, akik tizenhárom évvel később is ragaszkodnak ahhoz, hogy szeretjük egymást, és meghalunk a nevetéstől. Tehát a Casi Ángeles első részének megkezdése előtt kicsattantunk a nevetéstől a chat szobánkban (aminek megváltozott a neve: a legutóbbi #FelizcumpleJime volt, Jimena Barón miatt) és felhívtam Petert, aki még a műsor sugárzásáról sem tudott. Azt javasoltam neki készítsünk együtt Live-ot. Eleinte nem akart tudni semmit és én győztem meg őt. És akkor láttak minket élőben. Nagyon szeretjük egymást, sok történetünk van együtt és ez volt a módja az újratalálkozásnak.

- Milyen érzés megosztani az otthonod Santiagoval (Mocorrea) és ugyanakkor elérni, hogy ilyen produktív legyél?
- Mindketten rajongói vagyunk a munkánknak. Nagyon szeretjük csinálni amit csinálunk és ezt nagyon tiszteletben tartjuk. Vannak napok amikor szuperül össze vagyunk ragadva, és másikok amikor ő jelentéseket készít, és én a stúdióban vagyok, mert dalokat kell kiadnom. Vannak bonyolultabb napok is.

- És végül írtok chaten, hogy összeüljetek enni?
- Nem hülyeség! De megvannak a kódjaink. Ha délután három van, és egyikünk sem ebédelt főzök például egy tortilla-t - miután megnéztem egy tutorialt - és odaviszem, mert szerelmes vagyok. Nincs más választásom mint hogy kreatív legyek, tisztán kötelesség. Egy jó pillanatban együtt amikor esik éjszaka és újra találkozunk az nagyon gyengéd. Csökkentjük a változást és nézünk egy sorozatot.

- Egy ideje kommentáltad, hogy itt az ideje, hogy megpróbáljuk ne elítélni a másikat és empatikusnak lenni. Meglepődtél, hogy Amaia Montero nem értette a kommented és sértésnek vette a nyilvánosság előtt?
- Ne sokkolj ezekkel a dolgokkal. Lehoztam őket a földre és próbálom tisztázni. Mindenki aki látta az élőt Peterrel tudja, hogy senkinek sem volt negatív szándéka felé. Amikor elmondtam az anekdotát olyan voltam mint a vicc szóvivője. A komment nulla gonoszságból származott. Nem kell sokkal többet tisztáznom. Ha valakit megsértettem bocsánatot kérek. Valódi volt és nincs szükségem az életem ezen pontján, hogy valaki megmondja nekem mit kell tennem. Ha csatlakozol az egóddal, rájössz hogy elrontottad és bocsánatot kérsz. Továbbá az anekdota China vicces volt kis tini bolha pillanatában. Mindenért ami ezután jött  nem vállalom a felelősséget.